A Tama story

Ahogy haladtam idén január-februárban a stúdió munkálataival, úgy érlelődött bennem egyre jobban a gondolat, hogy a meglévő Roland elektromos dobot csak le kéne cserélni egy igazi, akusztikus dobra. Tudnivaló, hogy Dudar Zoli révén, még kölyökkoromban beégett az agyamba négy betű: TAMA. Nekem ez volt "a dobfelszerelés", és ez így is maradt. Hogy minek köszönhető ez? A Metallica fekete albumának és Lars Ulrich-nak biztosan, az a lábdob hang, ami az említett albumon hallható, az örökre megmarad (igen, ami a stúdióban van, az is tudja, csak megfelelő helyre kell húzni az EQ-t, és jól beállítani hozzá a compressort..., de ne szaladjunk ennyire előre). A másik személy, a már többször említett Dudar Zoli, abban az időben egy sárga Royalstar-ja volt, ami úgy szólt. Ezen a ponton egy életre eldőlt, ahogy amúgy Zolinál is. Tehát azt tudtam, hogy Tama lesz, elhesegetve a könnyítő gondolatokat, hogy jó lesz valami belépő is, majd idővel lecseréljük.

Megindult tehát esténként a vadászat, ami igencsak hosszadalmas volt, de megérte a higgadtság, türelem. Időnként, mikor találtam valamit, mindig elküldtem Zolinak véleményezésre, aztán a sokadik ilyennél megkérdezte, hogy nem érdekelne-e az Ő, 2015-ös Tama Silverstar Metro Jam Kit-je (16" x 14", 10" x 6,5", 13" x 11"), mert eladná, por és karcmentes, többnyire tokban lakott, mert van másik két Tama felszerelése is. No, hát nagyjából egy másodperc alatt rávágtam az igent! Megkezdődött az agyalás. méregetés, tervezés. Hosszas egyeztetések, kutatások következtek. OK, megvan a három dobtest, fain. Kell még: pergő, pergő állvány, lábcin állvány, legalább kettő darab beütő állvány, tányérok. Előbbiekbőll két crash, egy ride meg a lábcin a minimum. Ezek hogy fognak elférni? Hogy oldom meg a mikrofonozást? Megindult megint a tervezgetés, hazai üzletek felkeresése, beszélgetések. Ezen a ponton már három hét telt el, s kezdtek körvonalazódni a dolgok.

A pergő úgy lett, hogy hosszas unszolásra Zoli beadta a derekát és meg tudtam tőle venni egy egyedi, juhar piccolo pergőt, ami eredetileg Dixon, 3,2" x 14", 10 babás a Tama szinéhez lakkozott darab, új sodronnyal, bőrökkel, egy Sonor pergő álvánnyal. Illetve kaptam még egy gémes állványt hozzá, ami a lábdobba helyezhető, ideális a ride tányérnak, ez is Sonor. Két különböző helyről, szintén elképesztő állapotban tudtam beszerezni két darab, egyforma Tama Roadpro állványt a beütő tányéroknak. A Roadpro szériának az az érdekessége, hogy teleszkóposan kihúzhatók a gémek az állványok szárából! A lábak duplán merevítettek, súlyos, stabil darabok. A lábcin állvány szintén Tama, de egy egyszerűbb darab, rugó erőt és az alsó tányér tompitását lehet állítani, viszont szinte új, karcmentes, még a cimkéje is rajta volt. Dobtest és állványzat ügyileg tehát megvagyunk, a lábgép is kézen fekvő volt, a Roland elektromos dobhoz korábban vásárolt HP-30 lábgép kezdetben tökéletes, jól be is van állítva.

Tányérok: no, ez egy örök, soha véget nem érő folyamat, próbálgatás, kisérletezés. a hosszas keresgélés, személyes egyeztetések során eljutottam Laci bácsihoz is (Kiss László Hangszer, Érd), akinek volt készleten egy Meinl HCS kezdő készlete: 14"HH. 16" Crash, 20" Ride, 10" Splash, és mintegy 35%-al olcsóbban ide adta, egy Paiste 101 16" Crash-el. Igen, ezek belépő tányérok! Igen, nem B20, meg nem is B12. Ellenben, egyelőre van mire csapkodni, másrészt, ezekből mindig, minden dobos hozza a sajátját! A Meinl tányérokból a mostanra meglett tapasztalat alapján a Ride és a Splash igazán használható, esetleg a 16" crash, ha van mellette egy lassab hang karakterisztikájú tányér is beütésre. A HH hamarosan cserélve lesz egy 13" Istanbul Agop Xist Brillant B20-ra, ami igazán hozza azt a crispy, hirtelen, gyors, éles hangot, amit kerestem. Az egyik beütő is le lett már cserélve egy Meinl Classic Custom 18" Thin Crash-re, ami a szintén keresett mélyebb, lassabb, de hosszú lecsengést tudja.

Beállítás: megérkezett, bekerült a helyére, Március elején járunk már időben (közben elvitték a Roland elektromos dob szettet). Megcsináltam a mikrofonozást (ezt majd részletezem), felütöttem valamit, jó pontatlanul, csak, hogy halljam a hangját, kiszineztem gyorsan és elküldtem Zolinak...., "Na, milyen?" Válasz: "Nem tetszik! Nem jó!". Hát...., ez pofánvert. Elmagyarázta, mit csináljak. Áthangolás, tompitás következett, elment 2-3 nap a fejtegetéssel. Megint beszéltünk, azt mondta: "Sanyi ez így nem jó, holnap átmegyek és megfejtem! Beállítjuk!" Így is lett, jött s mondhatni, lecseszett. 😊 Nem is jól volt minden összerakva, ezeket kijavította, állított a sodronyon, tovább hangolta a tamokat, beállította a lábgépet, lentebb engedte a lábcint, a lábdob kisebb tompítást kapott kivülről és nagyobbat belülről. Egyedül a tamok tompítását nem módosította. Nem szégyen a tanulás, főleg egy hozzáértőtől, elmondhatom, hogy rengeteget segített, tanultam, de talán a legfontosabb, hogy nagyon sok részlet megértést nyert, ezt itt is köszönöm.

Mikrofonozás: immáron a nyolcadik – kilencedik napnál járunk időben, a mikrofonozás tulajdon képpen már kialakult, mire Zoli jött, de azért voltak benne érdekességek. A lábdobhoz a már sokat bizonyított klasszikus Shure Beta 52-t tettem, elhelyezése leginkább itt a kék gyűrű a bőrrel egyvonalban a luknál. Erről lehet sokat vitatkozni, hogy kinek miyen elhelyezés vált be, ez ízlés és dob függő, de itt a setup így kivánja (kis dobtest, relatív leengedett bőr, nagy mennyiségű levegő áramlás, stb). Pergőhöz ki lett próbálva az SM57, de valójában az Audix i-5 hozza azokat a spektrum beli mélységeket (a képen még az SM57 van ott, illteve a felvételen is az szól), hogy egy rendes "rimshot"-nál még a dobtest búgását, a sodrony mozgását is hallani, szóval Audix a pergőre, kb 45 fokban, kávától 2-3 cm-re, kb 2 cm magasan. Alsó mikrofonozást egyelőre nem alkalmaztam, de úgy lesz majd teljes, oda SM57 megy). A tamokhoz rendeltem K&M konzolokat, hogy a Shure Alta 56-okat rögzíteni tudjam a dobtestekre (a gyári clamp semmire sem való). Ezek egyből azt hozták, amit vártam, használtam már őket korábban Basix dob cuccon illetve Cajon-hoz is, mindkét esetben és itt is struktúrált, szélesen mély a hangkép. Lábcin: SM57, felülről 30 fokban, 10-12 cm távolságra, ezen nagyon nincs is mit magyarázni, klasszikus. Overhead-ek: Rode M5 kondenzátormiksik, válogatott 1 dB-től kissebb jel különbséggel, egyenlő távolságra a pergőtől, alul vezérelve, a jobb 60%-ban jobbra, a bal ugyan így kipanorámázva, csakúgy, mint a tamok a szép sztereo kép végett. A lábcin 20-30%-ban panorámázva jobbra. Ez nyilván egy alap beállítás, amiből jó sok irányba el lehet indulni a stúdió utómunka során, az aktuális igényeknek megfelelően.

Itt a végén pedig legyen egy kis rövid hangminta, amit Dudar Zoli ütött fel, a beállítások végén (itt még a Shure SM57-el a pergőnél, illetve külön lábcin miksi nálkül). A hangzás szépsége természetesen szubjektív, az én izlésemet tükrözi, csakúgy, mint a keverés, effektek, EQ, ...stb

Köszönöm szépen, ha eddig elolvastad.