Hangosítás: Schwenk András és barátai gálakoncert

Hol is kezdjem.... Talán az eddigi legnagyobb kihívással álltam szemben, mikor András felkért az éves gála koncertjének a hangosítására. Röviden: 22 műsorszám, a 6 évestől a nyugdíjas korúig, a gyengébb minőségű hangszerektől a kézművesig, a nagybőgőtől a handpan-ig, szóval, volt kihívás bőven. A helyszín is ikonikusnak mondható, lévén szó a XXII. kerületi Baptista Közösség díszterméről. Hatalmas terek, nagy belmagasság, "L" alakú díszterem, nem túl jó akusztika, megspékelve azzal, hogy ez egy emeleti, kvázi félig tetőtéri helység. További nehezítés volt, hogy Ákos nem ért rá, így egyedül kellet abszolválnom a megoldást. Kérlek, nézzétek el nekem, de mivel gyerekekről / illetve olyan felnőttekről van szó az alábbiakban, akiket zömmel nem ismerek, így a GDPR miatt most a szokásomtól eltérően kevés fotóval fogom illusztrálni a bejegyzést!

Az eseményt megelőzően volt részemről egy helyszíni bejárás, illetve Andrással egy héttel előtte már folyamatosan egyeztettünk a szükséges technikai eszközökről, műsorszámokról. Az elképzelés szerint 2 x kb 50 perc lesz a nettó műsor idő, mely az előadások közötti technikai átállásokkal kb. 70-70 perc lett, közte nagyjából 20 perc szünettel. A koncert első felében a gyerekek, a második felében a felnőttek adnak elő egy-egy, Andrással közös vagy önálló zeneszámot.

A helyszín bérleti kondíciói nem tették lehetővé, hogy órákkal a kezdés előtt össze lehessen állítani a technikát (hangfalak, erősítők, kábelezés, beállás), így kezdés előtt kicsivel több, mint egy órával lehetett elkezdeni egyáltalán a bepakolást. A tervezett 11:00 órai kezdés esélytelen, ráadásul nehezítés volt, hogy 10:30 körül elkezdtek szállíngózni a vendégek. Természetesen technikai malőr is közbe jött, ahogy az ilyenkor lenni szokott, de kb 11:20-ra elkészültem mindennel, hang is volt, András elkezdte a felvezetőt, illetve rutinosan bevonta a hallgatóságot (a helyszín időközben teljesen megtelt) a műsorba. Szerencsére annyira tömbösítve volt az első fele a műsornak, hogy a gyerekek többnyire akusztikus gitár, digitális zongora, ének vonalon mozogtak, így viszonylag zökkenőmentesen, gyorsan tudták egymást követni a fellépők. Mint ahogyan említettem, beállásra egyáltalán nem volt lehetősíg, így minden előadás első pillanataiban kellett megtalálni a legalább elfogadható hangzást, mely a visszajelzések alapján, illetve a fülem szerint is többnyire sikerült. Szerencsésen lement az első része a tervezett műsornak, de már kb 50 perces csúszásban voltunk a tervezetthez képest. Szünet következett.

Azt gondoltam, hogy a gyerekekkel lesz majd nehezebb dolgom, de a felnőttek ezt megcáfolták. A gyerekek csak feljöttek a színpadra, 2-3 kérdés-válaszos egyeztetés, én pucoltam vissza a keverőhöz, és már játszották is, amit megtanultak. Bájosak voltak, megszeppentek, de becsülettel eljátszották, amit megtanultak, melyet a közönség rendre nagy tapssal jutalmazott. A felnőttek, az más. Nyilván ők is izgultak, ez nem is kérdés, ám ők cselekedtek is... 😊 Erősítő kikapcsolása, hangszerből kihúzott kábel, rendezkedés a színpadon (melynek eredménye lett a nem ideális mikrofon távolság beállítás, ezért kezdődő gerjedés, amit sikerült idő előtt kigyomlálni, ...stb), kérdések, izgulás... A fenti nehézségek ellenére lement a műsor. Volt aki nagyon bátran, szépen játszott, volt, aki nem merte rendesen megpengetni a hangszerét, ezért kellett a pulton varázsolni, hogy legyen valami hang, és voltak, akik megható, már-már könny csalogató szépséggel, szívvel játszották el a megtanult számokat / darabokat. A legutolsó műsorszám volt a legnehezebb feladat: egy handpan, egy afrikai dob, egy akusztikus gitár és egy ének mikrofon hangját kellett beállás nélkül, gyorsan összerakni. Mikrofon csere következett, gyorsan megnéztünk mindent, hogy szólnak-e kifelé / befelé. Indulás. A handpan-nek sokáig bűgó, kicsengő hangja van, a afrikai dob viszont hírtelen, és tompa. A handpannél a közepek visszahúzása, az afrikai dobnál a közepek megtolása hozott gyors, szép eredméynt a hangképben, a dob hangját gyorsan megszineztem reverb effektel, így varázslatos lett. András gitárjának a hangerejét gyorsan hozzá igazítottam, és mire bele kezdett a mantra szerű ének részbe, már kész volt a hang kifelé. Nagyon izgalmas volt.

Összességében nagy kihívás és egyben élmény volt ez a felkérés. Sikerült mosolyt csalni az emberek arcára, még ha nem is feltétlenül tudja mindenki, hogy mekkora munka van az egész mögött. A megbeszéltek szerint jövőre újra találkozunk...